Fontos leszögezni, amikor a gyerekek közösségi média használatáról beszélünk, hogy teljesen más az, hogy míg a szülőknek – még az Y generációs szülőkig ez egészen igaz – volt offline gyerekkora, a Z és alfa generációkra ez már kevésbé igaz.

Ők az a korosztály, akik beleszülettek, vagy egészen kicsi korukban már belekerültek az online világba, így számukra más szocializációs korszakban lett életük része, mint az idősebbeknek. Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen teljesen más érettségi állapotban kell nekik eligazodni a techvilág kütyüin, a közösségi média applikációkon, mint azoknak, akiknek leghamarabb tinédzser korukban, vagy még annál is később lett életük része a virtuális valóság. Az érettségi szint pedig sok mindenre kihat, teljese más az, amikor másodikos, harmadikos gyerekek szoronganak azon, hogy milyen hatást váltanak ki a közösségi média világában a fényképeikkel, mennyi lájkot kapnak. Ezt lefordítják az elfogadottságukra, a népszerűségükre, és a szerethetőségükre is.

Ami ebben az éretlen állapotban még veszélyes is, elvetettség alakulhat ki – és alakul is ki – sok kisgyereknél emiatt. Ilyen visszajelzéseken szorongani régebben még a felnőtt érzelem világ részéhez tartozott, mára viszont a 8-10 évesek világát képezi a jelenség. Ezekről ír és beszél is Tari Annamária is, klinikai szakpszichológus. Érdemes többet beszélgetni kisgyerekeinkkel is, mert lehet, hogy már felnőtt érzelmi kérdésekkel kell megküzdeniük, de nincsenek meg hozzá az eszközeik, és ezért még nagyobb feszültségek keletkezhetnek bennük.