Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ teoretikusa szerint a közelmúltban olyan fényes rádiókitöréseket érzékeltek, melyeknek eredete nem igen határozható meg a jelenlegi tudásunk szerint. Folyamatosan figyelik az űrből érkező rádiójeleket, melyek többnyire meghatározhatóak szoktak lenni űrteleszkópjaink segítségével: többnyire találnak egy-egy egymást felfaló csillagot, egy fekete lyukat ne adj isten egy épp keletkező mini-galaxist, de ezek a rádiójelek többnyire megmagyarázhatóak a fizika szabályai szerint, azaz egyensúlyban van a fényjelenség, és a mért jel, fény mértéke stb. Majd a kutatás során rá is találnak egy távoli galaxisban a kiváltó okra, ha abban az irányban keresnek, ahonnan a jeleket kaptuk. 

Viszont újabban olyan rádiójelek is érkeztek, melyek irányából hatalmas fényjelenség érkezett, viszont a jel maga nagyon rövid volt. Az egyetem tudósai hiába kerestek a jel irányában bármilyen égitestet, amely a okozója lehetett a jelenségnek, nem találtak semmit.

Ekkor merült fel az a sci-fi-be illő elképzelés, miszerint idegen lények, egy mesterséges objektum küldhette a jelet, mely minden más természetes fényjelenséggel járó jelenségtől eltér. Az egyetem kutatói tettek egy olyan megjegyzést is, miszerint ezekben a távoli galaxisokban élők rendelkezhetnek olyan modern technológiával, hogy bolygó méretű űrhajókat hozzanak létre. Egy ilyen méretű gép hajtóművéből származhat ez a jel álláspontjuk szerint.

Bár ez csak találgatás. A fizika magyarázatai közt olyan opciók is létezhetnek, mint mondjuk a “szupernóva-robbanások”, a “szupermasszív fekete lyukak”, valamint az erős mágneses térrel rendelkező, gyorsan forgó “neutroncsillagok” avagy “pulzárok”, melyek szintén lehetnek okozói egy ilyen mérettű  elektromágneses hullámkitörésének.

Sok kutató úgy gondolja, hogy nincs szó idegenekről, meg arról sem, hogy ezek különleges jelenségek lennének: pusztán a fejletlenségünk az oka annak, hogy nem tudunk minden ilyen apró, ámde erőteljes jelet befogni a műszereinkkel. Szerintük ugyanis a megoldás az időben rejlik, azaz, ha majd fejlődtünk technikailag, ezt is meg fogjuk érteni.