Már egész kicsi kortól megfigyelhető a gyerekeknél, hogy utánozni kezdik környezetüket, elsőként nyilván a szüleiket. Különböző szerepjátékokba kezdenek, ők is főzni, babát gondozni, vagy éppen szerelni és kertészkedni akarnak, ahogyan ezt a felnőttektől látják. A szerepjátékok révén sajátítják el a társas viselkedés alapjait, nagyon fontos ezért, hogy milyen példát mutatunk számukra.

A szerepjátékok egy adott terület szókincsét is kiválóan megismertetik a gyerekekkel, például az orvosos játék során az orvosi táskából előkerülő eszközök nevei hamar megmaradnak a kis fejecskékben, a betegek ellátása és sebek „gyógyítása” közben pedig kialakul náluk az empátia, illetve a segítségnyújtás öröme.

Miközben az anyuka ebédet főz, a kicsik is főzhetik a finom fogásokat a kis játékkonyhájukban, műanyag alapanyagokból, hogy aztán később, amikor már biztonságosan megfoghatják a felnőtt munkaeszközöket, nagy kedvvel csatlakozzanak az igazi fogások elkészítéséhez, és tanulják meg észrevétlenül a főzés fortélyait.

A szabadtéri tevékenységekben is tetten érhető a szerepjátékok áldásos hatása, a friss levegőn töltött idő már önmagában jó hatással van mindannyiunk szervezetére, kedélyállapotára, de a kerti munkákba ugyancsak bevonhatók a gyerekek, kezdetben még játéktalicskával, fűnyíróval vagy gereblyével, aztán szépen fokozatosan, felnőtt felügyelete mellett próbálkozhatnak az igazi szerszámokkal is.

A szerepjátékokkal nagyszerűen összehozható a család; akár felnőttek játszanak együtt gyerekeikkel, akár a testvérek fognak össze egy kis közös móka kedvéért, mindkét esetben minőségi időt töltenek el együtt.